Ez egy megnyugtató statisztika: "Ne aggódj, mások 20%-kal vonzóbbnak látnak, mint ahogyan te látod magadat." Milliók osztják meg ezt az "igazságot" az interneten. De honnan származik? És van-e tudományos alapja?
A végkövetkeztetés: Többnyire mítosz
Forrásellenőrzés
Nincs olyan tudományos kutatás, amely a konkrét "20%" számot idézné. Úgy tűnik, hogy ez egy internetes kreálmány, amely arra hivatott, hogy növelje az önbecsülést. Ugyanakkor a koncepció mögötte valós pszichológiára épül.
A "Csupán Ki Exposure Hatás"
1968-ban Robert Zajonc pszichológus felfedezte, hogy az emberek egyre inkább kedvelnek dolgokat, egyszerűen azért, mert ismerős számukra.
Minden nap látod a saját arcodat a tükörben. Ez a "fordított" verzió az, amelyiket ismered és szereted. Amikor egy fényképet nézel (ami nem fordított), akkor "rossznak" vagy "furcsának" tűnsz magad számára. Mások viszont a nem fordított arcot látják, ezért nem látják azt a "furcsaságot", amit te látsz.
A Dinamikus Bónusz
A fényképek megfagyott pillanatok. De az életben mozgásban vagy, mosolyogsz és beszélsz. Ez a dinamikus vonzerő gyakran magasabbra értékelhető, mint a statikus vonzerő. Az emberek a te energiáddal szeretnek bele, nemcsak a geometriáddal.
Tehát, vonzóbb vagy?
Valószínűleg vonóbb vagy, mint gondolnád, de nem egy varázslatos százalék miatt. Te vagy a legszigorúbb kritikusod. A pórusokra és az aszimmetriákra zoomolsz, amiket mások nem is észlelnek.
Lásd, amit ők látnak
Ne találgass. Szerezz egy objektív, adatalapú elemzést az arcedelmi esztétikai jellemzőidről.
Szerezz objektív elemzéstKövetkeztetés
A "20%" talán hamis, de a mondanivaló valós. Te elfogult vagy a saját arcoddal szemben, mert túl sokat nézed. A világ az egész csomagot látja—személyiség, mozgás és élet. És ez mindig szebb, mint egy statikus JPEG.